1. Mindenkiben rejlik egy Warren Buffet

Az elmúlt 30 évben a világ legnagyobb befektetője egy ideál lett. Azt a módot azonban, ahogy Buffet a vagyonát szerezte gyakran félreértik. A mítosz, hogy egy egyszerű befektető Omahából csupán rábökött az értékalapú részvényekre, egy egész generációval hitette el, hogy bárki olyanná válhat, mint a közismert guru.

Amit ugyanis Buffet felépített, az nem pusztán és értékalapú részvényválasztási stratégia, hanem egy rendkívül komplex befektetési rendszer. Vállalata, a Berkshire Hathaway lényegében úgy működik, mint egy multi-stratégia hedge fund. A társaság a kifinomult biztosítások mellett összetett fix hozamú stratégiát követ. Éppen ezért Buffet taktikáját megismételni nemhogy egyszerű, de tulajdonképpen lehetetlen.

2. Azt kapod, amiért fizetsz

Kevés dolog nyomja rá annyira a bélyegét egy portfólió teljesítményére, mint a díjak. Bár az alapkezelők sokszor hatalmas költségekkel dolgoznak, az alapok teljesítménye gyakran nem képes meghaladni egy-egy benchmark indexet.

Ezzel szemben milliók esnek abba a csapdába, hogy jelentős költségeket felszámoló alapkezelőkre bízzák a pénzüket annak reményében, hogy a piac „legyőzhető”. Ez pedig csupán egy mítosz, az viszont nem az, hogy ugyanazon a piacon összességében jobban fognak keresni azok, akik alacsonyabb díjak mellett dolgoztatják a pénzüket. A pénzügyekben tehát a drágább egyáltalán nem mindig jelent jobbat is.

3. Vagy a fundamentális, vagy a technikai elemzésekre kell figyelni

Pénzügyi körökben jelentős csata folyik a fundamentális és a technikai elemzés pártolói között. Az előbbiek úgy vélik, hogy egy vállalat fundamentumait kell ismerni ahhoz, hogy megjósoljuk, egy adott eszköz hogyan fog teljesíteni, míg az utóbbiak szerint az eszköz múltbéli teljesítményében rejlik a jövője kulcsa.

Mindazonáltal ez a vita olyan, mintha azt próbálnánk meghatározni, hogy autóvezetés közben vajon a szélvédőt vagy a visszapillantót érdemes-e figyelni. A válasz valahol a kettő között van. Érdemes tehát résen lenni a pénzügyi piacokkal kapcsolatban, miközben nem célszerű abban hinni, hogy van valamilyen Szent Grál, amely mindenre megoldást jelent.

4. A „passzív” befektetés mítosza

Nincs olyan, hogy passzív befektető. Senki nem képes ugyanis hosszú távon utánozni egy valóban passzív indexet. Ilyen értelemben minden befektető portfólió-menedzser a maga nemében. A befektetés ugyanis folyamatos ellenőrzésre és értékelésre szorul a pozitív és negatív hatású lépések tükrében.

Érdemes visszafogni a költségeket, de nem olyan áron, hogy azt kockáztatjuk, a túlzott leegyszerűsítés kontraproduktívvá válik. A passzív befektetés koncepciója hasznos és szilárd alapokon áll, de gyakran figyelmen kívül marad, hogy a portfóliókezelés egy folyamat, nem pedig egy passzív vállalkozás.

5. A részvénypiac gazdaggá tesz

A legtöbb piaci szereplő hajlamos nominálértéken tekinteni a vagyonára. Amikor azonban egy befektető ránéz a portfóliója teljesítményére, elengedhetetlen, hogy reálértéken szemlélje azt. Azt kell tehát figyelembe vennie, amit valójában megkeresett, számolva az inflációval, az adókkal, a díjakkal és más járulékos költségekkel, amelyek csökkentik a nominál hozamot.

A részvénypiac pedig nem éppen az a hely, ami gazdaggá teszi az embereket. A Forbes 400-as listáján szereplők nem abból gazdagodtak meg, hogy megfelelő részvényekbe fektettek, hanem, hogy fantasztikus vállalatokat irányítanak. A részvénypiac képes megvédeni a vagyont, és fenntartani annak vásárlóerejét, de nem az a hely, ahol a tömegek megcsinálhatják a szerencséjüket.

6. Le kell győzni a piacot

Nehéz ellenállni a csábításnak, hogy megpróbáljunk felülkerekedni a piacon – vagyis következetesen jobban teljesíteni, a megfelelő részvények kiválasztásával. Az igazság az, hogy legtöbb befektetőnek ezt még csak meg sem érdemes kísérelnie – írja a cikk.

Nincs szükség arra, hogy bárki megpróbálja legyőzni a piacot. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az adott befektető nem megfelelő kockázatokat vállal. Ehelyett tanácsosabb úgy kezelni a befektetéseinket, hogy azok harmonizáljanak a pénzügyi céljainkkal, és a hozam meghaladja az inflációt. Az átlagos befektető számára tehát a piac legyőzésének illúziója nemcsak elérhetetlen, de jelentős pénzügyi turbulenciát is okozhat.

7. A „részvény hosszú távra” a legjobb stratégia

A befektetők többsége hallott már a „vedd meg és tartsd” (buy and hold) stratégiáról. Ezt az elméletet általában olyanok veszik meg, akiket félrevezetnek a historikus nominál hozamok, vagy akik 25 évesen felszállnak a pénzügyi hullámvasútra, és csak 65 évesen szállnak le.

Mivel a befektető élete is folyamatosan változik, jobban jár, ha a pénzügyi stratégiáját is ehhez igazítja. A portfólió összetételének érdemes tükröznie az élet olyan eseményeit, mint a házasság, az otthonvásárlás, a gyermekvállalás, beiskolázás vagy a nyugdíjjal kapcsolatos tervek. Nem szabad ugyanis az egész család életét rábízni a részvénypiacra, abban reménykedve, hogy az árfolyamok éppen mindig meglódulnak, ha életünk legfontosabb (és legköltségesebb) eseményei előtt állunk.